|
Hát persze, hogy kisgyermek korom óta rajongok az állatokért! De nem erre vagyok büszke, hanem arra, hogy ezt a rajongást ésszel, tudással, tanulással s nem öntudatlan imádat tüzében égve mondhatom magaménak.
Elpusztult gyíkot boncoltam elöszőr, zöld gyíkot(Lacerta viridis) Szegeden. Mivel ez nagyszüleim előszobájában történt megoldást kerestek a további kellemetlenségek elkerülésének érdekében: Mire feleszméltem nagyapám már beajánlott a Móra Ferenc múzeum alagsorában dolgozó preparátorokhoz rovarpreparátumokat "készíteni"...dejszen sokra mentek a 7 éves gyerekkel:-).
Én viszont profitáltam:egy új világot ismerhettem meg, a csodák virágos kertje megnyilt, egy - és többsejtű növényekre és állatokra csodálkozhattam rá s ez a körülöttem munkájukat végző felnőttek tevékenységemmel, kiváncsiságommal kapcsolatos jóindulatával együtt szemlélet alkotó időszakká tette gyermekkoromat. Bizton tudom, hogy a múzeumi alagsorban, a botanikus -és az újszegedi "állatkert"-ben a kezdeti "látogató" státuszból előléptem "szemlélődő", majd "kiváncsiskodó" s végezetül "rácsodálkozó" fiatallá.
Tizenéves koromban Veszprémben laktunk. Az -egyébbként csodás - állatkert nem jelenthetett napi programot, de a megyei könyvtár igen. Az micsoda csoda volt! Minden nap(!) az iskolából a könyvtárba vezetett az utam, fél kettőtől őtig engem onnan ki nem lehetett verni. Nem is akartak azok a drága könyvtáros nénik elkergetni, sőt! Igen gyorsan olyan kiváltságok birtokosa lettem, melyeket a felnőttek sem gyakran kaptak meg e könyvtárban:hozzájutottam a legféltettebb természet-tudományos könyvekhez a "zárt rész" nyitvatartási idején kívül is, nem kellett fizetnem ha kicsit késtem a kölcsönzött könyvekkel, ingyen kaptam kazettán a madárhangokat, képzőművészeti kiállítások kasszájánál odasúgták:"szaladj be gyorsan!"...
Talán már 16 is voltam, amikor a szíriai aranyhörcsög etológiájáról-különös tekintettel az agresszivitásra- írt "szakdolgozattal" leptem meg az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt.A Kiváló minősítés ellenére előmenetelem megakadt, hmmm....
Nem vettek fel elsőre az egyetemre. Ennél nagyobb szerencse alig-alig ért életemben. A Phylaxia Oltóanyag Termelő Vállalatnál helyezkedtem el segédmunkásként s egy virusvakcinákat gyártó osztályra kerültem. Hamar kiderült, hogy nincs olyan munka, mellyel meg tudnának rémíteni. Az érdeklődés és kitartás ismét meghozta eredményét:Hipp-hopp steril laborokban találtam magam s még a harsány jókedvem miatt kezdetben morc biokémikusok is megkedveltek. Rengeteget tanultam.
Másodikra sem vettek fel. Financiális okokból a Húsipari Hízlaló Vállalatok nagytétényi hízlaldájába kerültem felcsernek. Komoly iskola volt, más azt mondaná, hogy kemény. Én élveztem, mert tanítóim (kanásztól a főállatorvosig) remek szakemberek voltak s ugyan nem adták ingyen a tudást, de nem sajnálták adni, ha kiérdemeltem.
Egyetemi éveim gyorsan repültek, nappal tanultam, éjjel dolgoztam. Így volt ez rendjén.
Egyetem után egy tehenészet következett - a szarvasmarha szaporodásbiológiája máig hiányzik-, az Állami Gazdaságok által képviselt (szakmai!) értékek szisztematikus széthordásához azonban már nem akartam asszisztálni...
Vegyük úgy, hogy nekem jókor jött a 21/1992.(VIII. 3.) FM. rendelet az általam gyermekfejjel megálmodott magángyakorlatról...
Biró Péter Gábor dr.
Kérjük, hogy ajánlja ismerőseinek a HÍRLEVÉL lehetőségét!
Copyright © 2010 Állatgyógyászati Központ és Rendelő Kft. 
