A macskák és kutyák haemobartonellozisa
(Macskák fertőző vérszegénysége, Feline infection anaemia, F.I.A.)
A kórokozók- macskák esetében a Haemobartonella felis, míg ebek esetében a Haemobartonella canis- okozta fertőzés veszélyessége abban rejlik, hogy gyakran tünetmentes vagy csak általános tünetek megjelenésével jár, apróbb gyengélkedésnek tűnhet a gazda szemében.
A betegség világszerte előfordul, városunkban és környékén egyre gyakoribb.
A kórokozó Heamobartonellák a gazdafaj vörösvértesteinek felületéhez tapadnak, ott szaporodnak ’s ezenközben a vörösvértestek szétesését okozzák.
A haemobartonellák terjesztői ízeltlábú vérszívók, hazánkban a kutyabolha ( Ctenocephalides canis) és a macskabolha ( Ctenocephalides felis ) valamint a hazai Ixodes és Dermacentor kullancsfajok. Ezenkívül fertőzhetik egymást állataink marakodáskor ’s előfordulhat iatrogén, tehát ember okozta fertőződés is pl. vérátömlesztéssel.
A fertőző ágens szervezetbe jutását követő 8-15 nap tünetmentesség, vagyis lappangási idő elteltével a macskák belázasodnak, elutasítják az ételt, feltűnő a fáradékonyság, hamarosan észrevehető a lesoványodás, feltűnhet a szapora érverés és légzés, a nyálkahártyák vértelensége, elhúzódó esetekben bekövetkezik a sárgaság. Gyakori, hogy a macskák egyidejűleg leukózisvírussal is fertőzöttek, ez a gyógyulás esélyeit rontja vagy ellehetetleníti.
Ebeknél láz, elesettség, vérfogyottság és sárgaság jelentkezik.
Az idejében észlelt betegség hosszadalmasan ugyan, de gyógyítható.
A kullancsok és bolhák távoltartása kedvenceinktől az erre a célra kifejlesztett szerek rendszeres, az állatorvos tanácsai alapján végzett használatával, a marakodás legfőbb okának, a párzási küzdelmeknek a kizárása a nem tenyésztésre szánt állatok ivartalanításával a megelőzés két alappillére.
Előzze meg a kórt, éljen e lehetőségekkel!
Köszönöm a figyelmet!